Október 2.rész

 Halíííí Olvasók!
A hozzászólások nem nagyon gyűlnek, de nem adom fel. Két barátnőm is rágja a fülem, hogy rakjak már fel új részt,úgyhogy tessék! :D
Köszönöm azoknak akik támogatnak a blogírásban, ők segítenek nekem a legtöbbet, adnak ihletet és töltik belém a lelket...na, de nem rizsázok már tovább, íme az új rész:

 Ahogy kimondta az utolsó szót kinyílt teljesen az ajtó (mivel kiderült, hogy résnyire nyitva volt) és Levi meredt ránk,majd megszólalt....

 -Szóval akkor miatta dotál ki? Nem a másik miatt, hanem emiatt a nyomi srác miatt???-mondta már szinte ordibálva.

-Na ide figyelj! Sem miatta, sem Áron miatt, sem pedig valami másik srác miatt szakítottam veled! Az egyedüli ember aki miatt kénytelen voltam szakítani, az egyedül te vagy! És elég volt a hülye dühkitöréseidből, elég volt abból, hogy nem bírod felfogni a valóságot. Azt hogy nem téged szeretlek, hanem őt.-mutattam rá meggondolatlanul Balázsra,aki elmosolyodott-És ha megbocsátasz szeretném az életem úgy élni, hogy nem szólsz bele!-fogtam meg Balázs kezét és elkezdtem futni vele az ellenkező irányba.
-Na jó állj! Egyrészt tök jól kiosztottad, másrészt én is szeretlek.... és öm harmadrészt hova is futunk?-állt meg a lépcsőnél Balázs.
-Hogy hova futunk? Minél messzebb Levitől. Amúgy már mindjárt jön a tanár, úgyhogy mi legyen?
-Amíg nem jön gyere ülj ide és légyszi mond el nekem ezt a Levis sztorit.-mutatott maga mellé a lépcsőre.
-Hát...Levi. Első nap még tök jó fejnek tűnt és egyből rám hajtott. Még aznap megkérdezte, hogy járnék-e vele, pár óra múlva már randira hívott. Ha ezt hagyom és nem dobom ki lehet, hogy másnap reggelre már megkérte volna a kezem.- nevettem fel.-Úgyhogy Levi nekem túl gyors és most így kiderült, hogy túl idegbeteg. Meg hát így, egy nap alatt nem nagyon lehet beleszeretni senkibe.
-De vannak kivételek.-fogta meg a kezem Balázs.
Ahogy fogta a kezem egészen magához húzott. Közelebb ültem hozzá és megcsókolt volna. Kiemelem a "VOLNA" szót mivel a drága, egyetlen matektanárnőm megjelent.
-Nem itt kell udvarolni! Emma azonnal az osztályterembe! És te is!-szólt nem túl bájosan Zsuzsa néni.
-Na megyek szia!-nyomott egy gyors puszit az arcomra Balázs majd felrohant a lépcsőn.

Egy élmény némán, egy olyan tanárral végigmenni a folyosón, akit egyszerűen a pokolba kívánnék, pedig még csak 1 hónapja ismerem. Csodás 4 évem lesz vele! Amint beléptem...elnézést beléptem én és a hárpia, egyből mindenki az égővörös fejem és a mellettem álló nem túl kedvesen rám néző matektanárt nézték.
Gyorsan leültem a helyemre és egész órán lapítottam. Ahogy néha körbenéztem annyit láttam, hogy Fanni majd ki esik a padból, úgy jelentkezik, Dani valamit firkál a padra, Erika és Laura telefonoznak, Viktor, Betti és Ádám figyel, Zalán bökdösi Olivért és...és Leviből meg láttam egy NAGY LEHAJTOTT FEJET: Hát igen jó kis osztály. Csak Lilla helye maradt üresen. Alig verődött vissza a pad tetején az erőtlen napsugár, de még így is majdnem megvakított. Úgy hiányzott Lilla, hogy ha tehettem volna azonnal elrohantam volna a kórházba és el sem jöttem volna onnan.

-Emma! Rombusz területe?-hangzott egy éles hang, ami megtörte a gondolatmenetem.
-Öm....a×ma?
-Hát igen. Fiúzni az óra elején van ideje, bezzeg tanulni meg nincs! Elégtelen!-alázott le az osztály előtt teljesen a tanárnő.
Mindenki engem nézett. Mindenki abbahagyta amit csinált és csak nézett. Egyedül Levi nem kelt fel és bámult, mint a többiek. Úgyhogy 9 szempár nézett, mint aki megfagyott. Hála a csengőnek le vakarhattam magamról az osztálytársaim lesokkolt képét magamról. Kirohantam az ajtón, le a lépcsőn, át az épületen és leültem egy padra az udvaron. Bedugtam a fülem, becsuktam a szemem és hátradőltem. Egyszer valaki befogta a szemem. Elkezdtem a szememről leszedni a két kezet, mert túl jól ismerem a drága uncsitesóm ahhoz, hogy kérdezgessem, hogy ki lehet az.
-Szerbusz drága uncsihugim!- borzolta össze a hajam Áron.-Miért ülsz itt egyedül?
-Anya kinyír, ha egyest kaptam?-lapogattam a kérdés közben a hajam.
-Hát...öm... nem is tudom. Nézd jön Balázs!-mutatott a napfényben rendkívül helyes barátunkra. Barátunkra? Ez így tök rosszul hangzik. Na mindegy.
-Sziasztok! Mi ez a meghitt családi nyugalom?-ült le közénk vigyorogva.
-Csak dumáltunk arról, hogy Emma meg fog halni.-vágta rá Áron.
-Mi van? Ki hal meg?-riadt meg Balázs.
-Nyugi Áron csak hülye. Kaptam egy 1-est matekból és nem tudom, hogy anya hogy dönt. Vajon megélem a holnapot?- tettem fel a költői kérdést,amire költői választ is kaptam.
-Amíg engem látsz, megéled.-karolt át Balázs.
-Na jó....miről is maradtam le?-nézett furcsán Áron.-Tudjátok mit? Megyek sétálok egyet, titokban kifaggatom telefonon Lillát, majd visszajövök és megértően bólogatok.
-Szia!-köszöntünk egyszerre Balázzsal és néztük ahogy Áron félrevonul.
Ráhajtottam a fejem a vállára és elkezdtünk beszélgetni. Egyszer hirtelen felém fordult és a szemembe nézett.

-Akkor ha így...öm...hát...meg öm...nem ez így nem jó. Újra. Szóval, ha már így kiderült, hogy mindketten ugyanazt érezzük egymás iránt, öm..lennél a barátnőm?

Hiába kerültünk  egymáshoz közel mostanában, hirtelen jött a kérdés. Mondjuk minél többet vagyunk együtt, egyre jobban éreztem, hogy szeretem. De így, hogy tudom ő is szeret, könnyebb volt a válasz mint annak idején Levinek. Áááá már megint az a hülye Levi. Na mindegy.

-Sziasztok drága öreg barátaim!-ült közén Áron, még mielőtt válaszoltam volna-Szóval Lilla elmagyarázott mindent amit tudott és azt üzeni, hogy puszil titeket. Egész jól van és talán még ma műtik, de lehet, hogy csak holnap. De még mindig nem nagyon értem a folyamatot, hogy hogyan lettetek öm.... együtt?

Elkezdtem mutogatni Áron mondandója után Balázsnak. Ezerrel bólogattam, mire felnevetett.
 -Na jó elég! Mi folyik itt?-mordult fel  Áron.
-Csak annyi, hogy már van barátnőm-mondta, mire összemosolyogtunk.