-Látom még gondolkozol, úgyhogy itt a számom hívj fel, ha átgondoltad.-mosolygott Levi
-Mindenképp-vigyorogtam
-Szia! Hívhatsz bármikor!- kiabálta még vissza
Én álltam az ajtó előtt és nem bírtam elindulni. Arcomra fagyott vigyorral néztem utánna. Nem bírtam elképzelni, hogy én.... meg Ő? Hát nem tudom.
-Emma, miért ácsorogsz idekint?-szólalt meg anya mögülem
-Ööö...csak úgy..gyönyörködöm a tájban!
-Szóval csak úgy ácsorogsz és nézed a tájat?-hitetlenkedett anya
-Ja meg épp be akartam indulni-folytattam az improvizálást és bementem a házba.
Felszaladtam a lépcsőn, bementem a szobámba. Bekapcsoltam egy kis zenét és leültem a telefonommal a kezemben. Gondolkoztam, de végül elkezdtem tárcsázni.
Vártam, már majdnem letettem, de megszólalt egy ismerős hang:
-Jó estét kívánunk ez itt a MariGéza pizzázó. Miben segíthetek?
-Vicces vagy Levi.
-Ki az a Levi?-kérdezett vissza a hang értetlenül, de hiába, tudtam hogy ő az.
-Hát jó, ha nem érdekel a válaszom megyek is...
-Ne! Maradj... öm... szóval?
-Hát...öm...igen, de egy feltétellel-mondtam
-És mi az?
-Többé nem a MariGéza pizzázó nevében beszélsz!
-Oké-eggyezett bele röhögve, mire én is nevetni kezdtem
-Akkor holnap találkozunk, szia!
-Szia!
Letettük. Én még mindig fogtam a telfont és vigyorogtam. Amíg valaki megtörte a varázst, mert bekopogott a szobámba.
-Igeeeeeen?
-Szia Emma!
-Szia Lilla! Te öm.... honnan tudtad, hogy hol lakom?- kérdeztem meglepődve és szerintem jogosan
-Erre sétáltam és látam anyukádat. Szerintem hasonlítotok.
-Ha te mondod.-fintorogtam Lillára-Képzeld mitörtént velem!
-Mi????
Elmondtam neki mindent. Ő meg csodálkozva hallgatta. Utánna mosolygott egyet és megkérdezte:
-Akkor....most....jártok?
-Azt hiszem.- vigyorodtam el
Megszólalt a telefonom. Levi. Miért hívhat? Szakít? De még csak most kezdtünk el járni ... nem az nem lehet! Vagy akkor baj van? Mi lehet? Megfogtam a telefont és felvettem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése