Reggel kómásan ébredtem az ébresztőre, ami a kezemben szólt. Kerestem valami tűrhető ruhát, kiballagtam a konyhába ahol nagy meglepetésemre anya ült. Értetlenül néztem rá, mert ilyenkor már dolgoznia kéne.
-Emma, nagyon sajnálom, hogy olyan kevés időt töltünk veled mostanában. Azt gondoltam, hogy ma én viszlek suliba és közben meg beszélgetnénk, mint régen. Jó?
-Persze! De még meg kéne reggeliznem.
-Francia pirítós, tessék-tolt oda felém anya egy óriási szendvicset.
-Köszi, de mire ezt megeszem vége a 3. órának-nevettem fel.
-Hát jó akkor ne edd meg ezt a finom... duplasajtos..
-Ááááá.... gyorsan eszek!
Gyorsan megettem (már amennyire meg lehet gyorsan enni egy batár szendvicset) és elindultunk anyával. Közel van a gimi, még is nagyon sokat beszélgettünk. De sajnos odaértünk és akkor egy másik világba csöppentem. Lilla odarohant hozzám és mondta, hogy nem szeretne találkozni Áronnal, úgyhogy siessünk. Elköszöntem anyutól és berohantunk a terembe. Ott egy harmadik világ fogadott. Ahol Levitől kell bujkálni. Király! 3 "világot" végigjártam és még csak háromnegyed nyolc! Leültem, bedugtam a fülhallgatóm és zenét hallgattam . Néha ránéztem Lillára, aki a matekházit csinálta. Levi elindult felém, erre én letettem a fejem a padra a "se lát, se hall, se érez (irántad semmit)" lerázásmódszert használtam, sikeresen. Kinyílt az ajtó, de a kémia tanár helyett Balázs lépett be.
Odajött Lillához és hozzám.
-Sziasztok! Ugye nincs semmi baj. Tegnap gyorsan eltüntetek és tudom, hogy nem anyukád írt.-mutatott rám.
-Áronnak barátnője van. De közben szemez velem, megnevettet, meg jófej ...-öntötte ki a szívét, mire én meglepődtem. Kiönteni a szíved egy fiúnak... aki helyes, meg cuki, meg .... na mindegy! Szóval..akkor is. Ő fiú! A fiúk nem értik az ilyet!
-Figyelj! Nyugi! Az ilyen csak átmeneti kapcsolat. Nem kell félned, Áron nem ver át téged...-mondta Balázs tök megértően.
-Szóval...tetszem neki?
-Nem mondhatok semmit, de ... basszus, mennem kell!-nézett az órára és kirohant.
-De mi?-akadt ki Lilla.
-Nyugi, biztos bejössz neki.-simítottam meg a vállát.
-Ha te mondod.
Leültünk és pár percig vártunk. Annyi idő elég volt, hogy átgondoljam. Balázs helyes, aranyos, kedves, megbízható és még együttérző is!!! De sajnos az 5 percet késő kémiatanár megtörte a varázst. Jó hosszú bemutatkozó órát tartott! Na mindegy. Szünetben nem mentünk ki. Én rajzolgattam, Lilla meg még mindig a matekházit csinálta. A többi óra dogunalom volt, a szünetek lassan teltek. Utolsó óra után szinte kirohantunk a gimiből. Hazasétálás közben valaki befogta a szemem és kérdezgette elváltoztatott hangon, hogy ,,Na ki vagyok?".
-Áron, ne szórakozz, tudom, hogy te vagy!
-Ez nem ér! Én profi vagyok ebben!-vigyorgott.
-Bocsi, ha hülye a kérdés, de pontosan akkor... mi is van közted és Stella közt?
-Most legyek jó uncsitesó és mondjam el az egészet vaaaaagy megelégelsz azzal, hogy járunk?
-Peched van, mert én a jó uncsitesót választom.-vigyorogtam gonoszul rá.
-Hát jó... szóval ez az egész úgy van, hogy...-kezdte el, én meg végig tátott szájjal figyeltem. Teljesen lesokkolt amit mondott. Ha ezt Lilla megtudja!-És nem mondhatod el Lillának!
-Persze-a francba!
-És te? Kicsi unokahugim????-borzolta össze a hajam.
-Hát én....szóval...azt hiszem belezúgtam....-gondolkoztam, hogy elmondjam-e, de végül meghoztam a döntést...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése