Zene

2014. február 2., vasárnap

Szeptember 3.rész


Megszólalt a telefonom. Levi. Miért hívhat? Szakít? De még csak most kezdtünk el  járni ... nem az nem lehet! Vagy akkor baj van? Mi lehet? Megfogtam a telefont és felvettem...

 -Szia! Miért hívsz?
-Szia! Bocsi, csak azt szeretném kérdezni, hogy esetleg eljönnél velem holnap egy koncertre?
-Randira hívsz? De csak 1 napja ismerlek. Bocsálts meg, de nekem ez túl gyors. Kérlek, tartsunk szünetet amíg kicsit jobban megismerjük egymást. Bocsálts meg, de nekem ez így nem megy. Szia!-letettem a telefont és egyszerűen nem bírtam tovább, kitört belőlem a sírás
Lilla pedig először csodálkozott, utánna nézte ahogy sírok és végül odaült mellém a szőnyegre.
-Semmi baj. Hidd el, jobb lesz minden. Most csak nagy a nyomás. Levi kedves srác, csak még túl gyors neked. Ha megismered, jobban el tudod majd dönteni mi lessz. De addig ne aggódj, én itt leszek és majd együtt végig gondoljuk az egészet, jó?
-Köszönöm!-montam (még jobban) elérzékenyülve- Megtennél nekem egy dolgot?
-Mit?
-Elmondanád még egyszer az osztálytársaink nevét és megmutatnád őket a neten?
-Persze!-nevetett fel Lilla
Lilla nálunk maradt 8-ig és egy csomót beszélgettünk, nevettünk és mostmár tudom a fél osztály nevét. Miután elment bekapcsoltam a telefonom. Levi 13-szor hívott. Nem érdekelt. Inkább elmentem  zuhanyozni és utánna lefeküdtem aludni.

*REGGEL*
A telefonomból üvöltött az ébresztőzeném. Kikászálódtam az ágyból és kedvetlenül kerestem magamnak ruhát. Felöltöztem és lementem reggelizni. Anyu ma reggel is hamar elment dolgozni, apu pedig a kocsinkat vitte megnézetni. Ettem egy meleg szendvicset, megmosakodtam és már mentem is. Útközben azon gondolkoztam, hogy ne kerüljek egy darabig Levi közelébe, mert nincs kedvem beszélni vele a történtekről. Szép lassan mentem, minél tovább gondolkozhassak és minél később érjek oda. De nincs mit tenni, egyszer oda kellett érnem. Lilla már messziről integetett. Indultam hozzá, mire valaki megfogta a kezem.  Először nem mertem hátra nézni. De végül hátrafordultam. Először a kezünket néztem. Aztán azt, hogy kihez tartozik.  És legnagyobb meglepetésemre nem Levi volt, hanem...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése