Október 4.rész

Kedves Olvasóim!
Nagyon sajnálom ezt a nagy csúszást, csak sok dolgom volt.  Rengeteg doga, meg tanulni való és verseny jött. Elnézést kérek, azért is, hogy ez a rész kicsit rövid lett, de megígérem BEPÓTLOM.

 Bocsánatotokért cserébe itt az új rész:

Egy jó negyedórás sírás után felhívtam Emmát, hátha ő segít és hogy elmondjam neki a műtétem teljes verzióját. Nincs titok, mindent elmondok. Sajnos még azt is, hogy kevés esélyem van a túlélésre.

***Emma szemszöge***


*telefon beszélgetés*

-Hát...melyikkel kezdjem?-szólalt meg erőtlen hangon Lilla.
-Több is van??!-riadtam meg, de rosszul tettem.

Lillából újra kitört a sírás. Pár perc után egy nagy szaggatott levegőt vett és elmondta, hogy 2 okból kifolyólag tört össze. Elkezdte mesélni, hogy volt nála Áron, mit mondott Stella, hogy összeveszett mindkettővel és ezért magát hibáztatja.

-Nyugodj meg. Beszélek Áronnal. Én majd mindent elintézek. Ha akarod még azt a festett banyát is kiosztom neked!-vigasztaltam a legjobb barátnőmet sikeresen.
 -Köszönöm. Talán még a kiosztáson elgondolkozom.-mondta nevetve.-De sajnos el kell mondanom valamit.
Hallottam, hogy újra mély levegőt vesz. Tudtam, hogy neki és neki is nehéz lesz, akármiről van szó.
Pár perc múlva megszólalt. Elmondta a betegségét és azt, hogy nem biztos a túlélése. Amikor ezeket kimondta, könny szökött a szemembe. Nem bírtam elképzelni Lilla nélkül a gimit. Ő, Balázs és Áron akik segítenek túlélni a hétköznapokat, Levit, a tanárokat. Egyszerűen nem tudtam megszólalni. Vele megtudok mindent beszélni, segít nekem ha bajban vagyok... Nem tudom, hogy bírnám ki az első, igazán fontos legjobb barátnőm nélkül. Mivel Lilla továbbra is várta a reakcióm, azt mondtam, hogy legyen erős és hogy hívjon bármikor, én megyek.
-Lenne még egy utolsó kérdésem. Tényleg összejöttél Balázzsal?
-Ja, hát igen.-dobódtam fel minimálisan-Nagyon kedves és...szeretem.
-Ha még holnap estéig el tudsz jönni, elmeséled az egészet?
-Persze. Holnap suli után rohanok hozzád. Bocsáts meg, de most mennem kell. Szia! Légy erős!-köszöntem el.
-Szia! Megpróbálok....

Letettem a telefont és felálltam. Belenéztem a tükrömbe. Némán figyeltem ahogy egy nagy könnycsepp csordul le az arcomon. Amit követett egyre több. Álltam és gondolkoztam. Mi lenne velem nélküle? A legjobb barátnő meghatározó dolog egy tini lány életében. Ha elveszíteném, nem tudom mi lenne velem. Még jobban szétesnék. Balázs így is alig tud összetartani. Lilla nélkül? Atomjaimra hullanék.
Hosszú agyalás után viszont arra gondoltam, ha én nem leszek erős, akkor mi lesz Lillával. Nem adhatja fel. Ha látná rajtam, hogy én már nem is reménykedem, még azt az icipici éltető erőt is elvesztené. Most nem eshetek szét. Beteg a legjobb barátnőm és most mellette kell lennem! Erősnek kell lennem!
Felvettem a kabátom és lementem anyához. Megkérdeztem, hogy elmehetek-e a boltba, addig is kiszellőztetném a fejem. Pár perc múlva már az üzlet előtti padon ültem és néztem. Elővettem a telefonom és próbáltam hívni azt az embert aki ilyenkor hátha tud segíteni. Igen Őt. A barátomat. Aki akkor is keresett, amikor már a többiek majdnem feladták. Aki értem jött az erdőbe is, csak hogy megtaláljon. Aki miatt nem hulltam még szét....Balázst.