A nagy visszatérérs :) / Október 6. rész

 Sziasztok Olvasók!

Visszatértem! :D

VAKÁCIÓ! Itt a nyár és én többet leszek valószínűleg. Még egyszer elnézést kérek a sok késésért. :( 

DE! Most már leszek mindenképp. 

Ja! ÉS még valami. Ha minden sikerül, elkezdtem írni év közben egy könyvet amit blog formájában fogom inkább vezetni. Amint kész lesz a blog alapja belinkelem. :)

Kicsit rövidke lett, de azért jó olvasást! :)

#Viki

 Felpattantam, mert egy gyors ötletem támadt. Előkerestem a telefonom és tárcsáztam. Pár másodperc múlva már ki is hangosítottam, majd beleszóltam...

*telefon beszélgetés*

-Szia Lilla! Emlékszel még Ivettre? Akiről már sokat meséltem neked.
-Szia. Ki vagyok hangosítva? Visszhangzik a hangom.-Lilla erőtlenül nevetett, majd folytatta- Igen. Emlékszem. De miért vagyok kihangosítva?
-Szóval itt van Ivett. Mondj valamit.
-Szia Lilla! Nagyon sajnálom a betegséged...de tényleg mikor  műtenek?
-Ööö..szia. Bocsi, csak kicsit meglepődtem. Hát azt mondták, hogy végül holnap délelőtt. A dokim kedves, mindig nyugtat, de kicsit azért félek...
-Ne félj! Nyugalom. Nem lesz semmi baj...-mondta Ivett, de elakadt.
-Ezeket nem csak azért mondjuk, hogy megnyugtassunk. Hanem azért, mert tényleg így gondoljuk. Semmi baj nem lesz. Az orvosok vigyáznak rád.-segítettem ki.
 -Köszönöm...de jön a doki. Leteszem. Sziasztok. Ja és Ivett. Nagyon örültem.



Letette. Összemosolyogtunk Ivettel, hogy Lilla kicsit felvidult. Még beszélgettünk, zenét hallgattunk. Olyan 9 körül elindultunk kapunkhoz. A kapuban még egy-két dologról beszéltünk, de el kellett indulnia Ivettnek. Elbúcsúzkodtunk és néztem ahogy elsétál a sötét utcán. Pár lámpa égett az utcán. Az egyik kicsit gyengébben világított. Különös volt. Furcsa érzés futott végig rajtam. Magam mögül hangokat hallottam, de nem mertem hátra nézni. A szövetkabátomat elfelejtettem begombolni, így fázni kezdtem. Nem mert mozdulni, mert a hang egyre közeledett... Lépések... Halk, gyors, közeledő lépések.... A léptek tulajdonosa megállt. Pár centire mögöttem. A Valaki villámgyorsan befogta a számat és egy kést ragadott a nyakamhoz. Én sikítottam volna, de túlzottan féltem. A támadóm levette a kés a nyakamról, de szorosan megfogta a szabad kezével a jobb csuklóm és vonszolni kezdett. Nem mertem továbbra se hátra nézni. Sikítottam, ellenkeztem, de nem engedett. Erősen fogta a kezem és a szám és tolt előre. Erőt vettem magamon és hátra fordultam, hogy megnézzem a támadóm. Az arcán maszk volt így nem ismertem meg, de abban a másodpercben visszafordított a Valaki az út felé és tolt tovább egy romos ház felé. Megint elkezdtem ellenkezni, de rosszul jártam. Zsákot húzott a fejemre és összekötözte a kezem, a vállára dobott és rohanni kezdett velem. Kapálóztam, de feleslegen. Beértünk a házban, mert hallottam ahogy becsapja az ajtót. Ledobott valami kanapé félére, de valakik még voltak mellettem. Ők is tehetetlenül feküdtek. Sírást hallottam felőlük. Őket is elrabolták. Nekem is könny szökött a szemembe ahogy végig gondoltam, hogy itt fekszek tehetetlenül, egy idegen pszichopata házában és ki tudja, hogy hazaérek-e élve. Mit gondolhat anya....Balázs? Ivett vajon hazaért? Vagy őt is elrabolták? Pánik uralkodott el rajtam, de meghallottam, hogy beszélgetnek egy másik szobában. A giminket szóba hozták. Túl gyakran. Akkor tudják, hogy ki vagyok úgy hoztak ide. De mit akarnak a giminktől? Tőlem? Tőlük? Valaki közeledett. Hirtelen mozdulattal odapattant hozzám és lerántotta a fejemről a zsákot, amitől megijedtem. A másik maszkos mondogatott valamit...és a kését a nyakamhoz egyre közelebb vitte....hangosabban kérdezett valamit aminek hallatán nagyot nyeltem és könny szökött a szemembe...a kés csak közeledett....nem bírtam válaszolni....a kés már a nyakam előtt volt, de én ordítottam, hogy hagyjon békén...rosszul tettem...mert a támadómnak elfogyott a türelme és a kés....